Versmegzenésítésekkel és kor(ty)társ performanszokban bővelkedő különutas irodalomtörténet-meséléssel megjelent a Resti Kornél zenekar első lemeze, a Kortytárs kornyikák. A hét év terméséből válogató verses-zenés rádiószínház műfaji retrósítás és újítás egyben, melynek mesterien hangulatfestő, kultúrtörténeti áthallásokban bővelkedő hangjátékterében olyan költők elevenednek meg, mint Kosztolányi Dezső, Ady Endre, József Attila, Weöres Sándor vagy Petri Csathó Ferenc.

Hétmérföldes csizmájában, a képzelet szálfái közt tántorgó ködlovag, Resti Kornél alakja, ábrázata, életfilozófiája valahonnan régről ismerős lehet. Láthattuk már a forró város patinás kávéházaiban és jóhírű becsületsüllyesztőiben, hallhattuk vidéki művházak és söntések hangtereiben – legtöbbször a jelenleg négy tagot számláló zenekar alma materében, a „Cefrepalotának” helyet adó hírös Kecskeméten, na meg a déli végeken, többek között a Béke Tanszékéről is nevezetes Porlódon (Szegeden) – ahonnét a zenekar (f)rontembere, Papp Máté egykor kultúrindián útlevelével a Pilisbe átvándorolt –, de számtalan a népzenét és verset élesztő és PUBlikáló határon inneni és túli (fesztivál)helyszínen is.

Kornél mégis érzékeken túli jelenség, kihez kapcsolódik egy sajátos világlátás és életérzés. A leleményes időutazónak, a szellemi szesztestvérekkel költőien összekönyökölő Kornélnak füle van a hallásra (és áthallásra), az élő irodalomra, a megelevenedő történetekre. A bohém krónikást nem a nagyotmondás, a kötelező irodalmak és pofavizitek érdeklik, sokkal inkább a költők és írók mögött az ember. Az esendő, tántorgó, csavargó, vargabetűket író, egyre csak kereső, kincséért a világot megkerülő ember.

Kornél ott van minden korty kimért és kíméletlen mondatunkban, lírában és prózában, féllábbal a szent lantpengetésben és a profán költőborostában, ragacsos likőrben, tanyai kutyaugatásban. Kortárs társ- és sorstalanságunkban, sodródásunkban Dunától a Szajnáig, Párizstól Kiskunlacházáig, mélabútól a derűs hallgatásig. Ott van minden zakatolásban, aluljáróérzésben, fülkefényben, filmszakadásban. A hangosbemondóban, súgólyukban, a rádióban, pult mögött, asztal alatt, két (csap)szék között... és 2021 tele óta már a lemezjátszó tűfokán is!

A „Resti Mesék” hőskora 2014-re nyúlik vissza. A mostani felállásban a már említett gitáros-énekes (f)rontember mellett a zenekar apollói vonalát erősíti egyetlen női tagja, a zeneakadémiai hallgató kobzos-népzenész Apró Anna, aki a Tindia nevezetű népzenei formációból is ismerős lehet. A zenekar tagja még a Resti-univerzumban a Mászkál Lóri ragadványnevet megnyerő csellista, vokálénekes Lázár Miklós és a virtuóz szólógitározást egykor autodidakta módon elsajátító Szabó Bence, aki gyakran a mandolint is előkapja, emellett a lemez hangmestere.

Sok hőskori figura, vendégzenész, hangadó közreműködik a Resti-korongon, a hangszerelés is igen változatos: megszólal a hobós herfli, szaggatja szívünket a tangóharmonika, előkerül az ukulele, szájzongora, révületbe ejt a doromb, a sámándob, a cajon, sír a hegedű és a szaxofon. A lemez különlegessége, hogy minden hangminta saját felvétel a vízcsobogástól a szódanyomásig... Weöres „Sanyi bácsi” jellegzetes archív visszhangjai mellett több kapcsolódó klasszikus filmfoszlány is feldereng (például Huszárik Zoltán Szinbádja vagy Tarr Béla Sátántangója). Minden audióelemnek története van a Resti-rádióban; nem forgatókönyvszerű, de erősen restis mozzanat, hogy a kecskeméti piacon két hurka-kolbász elfogyasztása között cimbalmozó – nyilván városképi jelentőségű – figura, Radics Sándor két műdanolása (A fekete szem éjszakája, Rózsa Sándor, ha felül a lovára…) is bekerült az „audiovizuális” adalékok közé.

A jó weöresbor vagy Krúdy-fröccs mellé kiváltképp (hidegen) ajánlott Resti-korong tizenhárom versmegzenésítést és ugyanennyi, a korra jellemző alternatív irodalomtörténeti anyagot vonultat fel számtalan izgalmas zenei megoldással, hangulati elemmel, pikáns életrajzi adalékkal, szellemes szófordulattal. A mesélős betétek úgy ágyazzák kontextusba a megénekelt verseket, ahogy hozzáértő, a szakértelmet egyedi stílusjegyekkel ötvöző kézműves manufaktúra a jó (pl. kecskeméti barack)pálinkát. Az „eredeti megjelöléssel ellátott” zenekarnak nincs szüksége eredetiségvizsgálatra: a félfiktív történetek és derék fikciók beszélnek helyettük, megelevenítve a századelő irodalmi világának, a Nyugat (több) nemzedékének neves képviselőit, sajátos (magas)kulturális és underground életét, kitekintve a téridő minden irányába, úgy a lánglelkű trubadúrok, cirkuszi mutatványosok, mint a „bolyongó szépségek” honába.

A Resti-album hallgatása a zenekar Desiré-ihlette nevéhez hűen esti műfaj. Hajszás nap után, mámoros éjszakában égi örömöket kínál, de nem adja ingyen: (Jancsi) bohó(c)kás hangon is maszktépésre hív. Alászállunk az elfeledett város óceánfenekére, aztán fölhágunk a hegyekbe, az égi bóják közé… Az éjjel Kornéllal a Restiben olykor sötét – még ha hitelbe ihatunk is a vasutasokkal –, tapintható benne a kérlelhetetlen valóság:

éjjeli váróteremben élünk / az alvókra ráterítjük / didereg rajtuk a kabát / savanyú bor emléke szánkban / éjszakai vonat döcög döcög felénk. 

(Petri Csathó Ferenc)

De ahogy megjön a hajnal, újra sejthető, hogy a valóság teremthető. Ezért hát hajnalhasadtával csak annyit kérünk Kornéltól: „Fel ne add, barátom, őrhelyed!” A tisztelt PUBlikumtól pedig, hogy Kornél lemezbemutató koncertjeire jöjjenek:

• március 11-én, pénteken Veszprémbe, az Utas és holdvilág Antikváriumba;
• 12-én, szombaton Székesfehérvárra egy neves sörissza helyszínre, a PetzSörözőbe;
• 13-án, vasárnap pedig Budapestre, a valóban földalatti Katakomba Pinceszínházba!

A borítóképeket Kovács Viktor készítette.

A lemez elérhető Spotify-on, a dalok.hu-n és  Youtube-on is: