Pennatúra

Apáink kalapja

2022. november 03. - kanyika

Bereményi kalapja – ezt a címet kapta a 2022 ősszel vászonra kerülő, Bereményi Géza író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező életművét feldolgozó portréfilm, melyet Papp Gábor Zsigmond rendezett. Az egykor az Eldorádó című Bereményi-filmben feltűnő gyerekszínész Tóth Barnabás a film főszereplőjének nemcsak kérdezője és (egyes jelenetekben) alakítója, hanem – ahogy ezt el is mondják – fogadott fia is. Ezért, no meg a Bereményi-szövegvilág magával ragadó atmoszférájából és az eredeti (archív felvételekkel, játékfilmes és zenei betétekkel operáló) rendezői megoldások miatt nagyon személyes, megérintő, őszinte alkotás született, mely visszarepít a ’60-as, ’70-es évek Budapestjére, füstös presszókon, várótermeken, „micsoda utakon” át, nem félve feltárni a „forró város” és csöndes, kalapos szemlélőjének titkait…

Legendás idők, legendás történetek, élő legendák – mint a hetvenöt éves Bereményi Géza. Bereményi mintha a róla készült portréfilmben is csak statisztálna, vállalva idős arcát, megkopott kalapját, „ócska cipőjét”. Egyik megszólalásában sem „főszereplőként” van jelen, hisz nyilvánvaló, hogy a Bereményi-univerzum – melynek számos legendás alakja, ihletője, hús-vér vagy fiktív (de tipikus) szereplője van – túlnőtt rajta, önálló életre kelt. Mintha Bereményi mindennek a csöndes, néha rezignált, máskor meg nevető szemű tanúja lenne. Megszólalnak a filmben pályatársak, például Cserhalmi György színész és a kultikus Megáll az idő című film Pierre-je, a ma külföldön rendező-producerként dolgozó Sőth Sándor, valamint a gasztroirodalmi szakértő Cserna-Szabó András. Barátok, rokonok is feltűnnek az emblematikus gyermekkori Teleki tértől egészen Kolozsvárig.

large_to_th_barna_e_s_bereme_nyi_g_10.jpg

„És arra a képre emlékszel, drága…?” – idéződhet föl bennünk a dal a filmbéli múltidézés nyomán. De nemcsak a személyes emlékezetet szólongatja a riporter, hanem a kollektív emlékezetet is. Az 1956-os forradalom a tízéves Bereményi Gézában olyan mély nyomokat hagyott, mint a – Cseh Tamás által is megénekelt – golyónyomók a Széll Kálmán tér épületein. Az író szavaival ötvenhat a „mániájává vált”. Ugyanakkor a berlini fal ledöntésekor épp Berlinben tartózkodó Bereményi nem kívánta szemügyre venni, nem kívánt részese lenni annak, hogy újra megáll az idő. Pszichologizáló korunkban talán erre a meglepő magatartásra is a „traumatizált” címkét aggathatnánk. Mindenesetre Bereményinél az írásterápia termékenynek bizonyult, és úgy tűnik, másokat is segít vele a visszaemlékezésben, feldolgozásban, újrafelfedezésben és a legendák értékeinek megőrzésében.

Játékfilmes megoldások, humoros jelenetek is gazdagítják a filmet – és oldják a benne inkább „filmkockák között” megjelenő veszteségeket – például az Illegalitásban című szám felcsendülésekor képi formában is szórakoztató követni, milyen „pont ’88-ban, mikor a komcsi após pártja szakít, elvenni Marit”. Bereményi 1970-ben ismerkedett meg és kezdett el dolgozni Cseh Tamással. Az underground zenész, rajztanár, a „tornzonborz” Tamás – aki azért nem olvas, mert az „idegileg felzaklatja” – és a jólfésült magyar–olaszos, frissen „befutott”, egykötetes író, Géza. A találkozás sorsszerű és megismételhetetlen, a történet legendás, a barátság felemás. A portréfilm meghatározó jelenete a Balaton-parti nádasban felvett beszélgetés, melyben Bereményi a kettejük közelségéről és távolságáról, együttműködésük szigorú szabályairól és az elkerülhetetlen búcsúról beszél. A filmben feltűnik egy kortárs fiatal „egyszálgitáros” is, a Halott Pénz Jávori Márkja, akinek pengetésére Bereményi a saját konyhájában, kotyogós kávé mellett ír dalszöveget. Márk nem Tamás és ez már nagyon nem a ’70-es évek. Mégis, ahogy ez a fiú a megtiszteltetéstől megilletődve a film végén előadja az együtt írt dalt, érezhetünk valamiféle folytonosságot, ahogy a forró várost kettészelő Duna szemlélésekor is. Szabadságunkban áll, hogy kihalásszuk belőle „apa kalapját”, melyet utolsó gesztusként vízbe hajított. Megragadhatjuk, fejünkbe nyomhatjuk, és apáink útjait jobban értve, régi-új utakon mehetünk tovább…

Képek forrása: Filmhu, Kováts Zsófia

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. november 20–27-i 87. évfolyam 45–46. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a kiado@lutheran.hu e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

A bejegyzés trackback címe:

https://pennatura.blog.hu/api/trackback/id/tr3418022146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása